Vélemény: Jennifer Probst - Érdekházasság

" Édesapja elnyúló kórházi kezelése miatt Alexa kínos anyagi helyzetbe kerül. Lassan nem marad más választása, mint eladni a régi otthonukat. Végső elkeseredésében úgy dönt, szerelmi mágia segítségével szerez vagyonos férjet magának. Arra azonban nem számít, hogy épp legjobb barátnőjének milliárdos bátyja lesz a megmentője… aki egyszer már összetörte a szívét. 

Nicholas nem hisz a szerelemben, de hogy megörökölhesse nagybátyja vállalatát, meg kell nősülnie, mégpedig gyorsan. Ezért merész ajánlattal áll elő: érdekházasság. Szigorú szabályokkal. Mind közül a legfontosabb: érzelmekről szó sem lehet. Színtiszta üzlet, amit a felek pontosan egy évre kötnek. Csakhogy a sors képes fenekestül felforgatni még a leggondosabban kidolgozott tervet is… " - moly.hu

  Ez a könyv véletlenül akadt a kezembe a könyvtárban, nem terveztem elolvasni, csak egy romantikus

olvasmányt kerestem. Az alaptörténet - vagyis az, hogy két ember érdekből kötött házasságban élnek érdekesnek tűnt. Az írónőnek azonban nem sikerült ebből a különleges szituációból nagyon jó történetet kialakítania, egy olyan kötet ebben a műfajban amit az ember elolvas, élvezheti is, érdekelheti, de hamar felejthető, nem nyújt maradandó élményt.

 Ami tényleg nagyon zavar, hogy maga az alap nagyon egyedi(legalábbis én még nem láttam ehhez hasonló romantikus történetet), de a kivitelezés nem jó. Azon nem akadnék fenn, hogy kiszámítható a történet, mert ebben a műfajban szerintem ez nem annyira szokatlan, de talán éppen ezért nehéz újat alkotni az íróknak, hiszen a szereplőkkel, a fogalmazással, érzelmekkel, vagy esetleg humorral kell különlegesebbé tenni a művet. Engem egyik sem fogott meg.

 A szereplők közül nem volt olyan akit annyira kedveltem volna, talán az olasz férfi Michael az aki érdekesebbnek tűnik(a második kötetben ő az egyik főszereplő, így lehet, hogy elolvasom). Nicholas a férfi főszereplő érzéketlensége engem legtöbbször idegesített. Alexának egy szimpatikus személyiségnek kellett volna lennie, hiszen egy könyvimádó, állatvédő, de őszinte személyiségről van szó. Mégis talán a harsánysága volt az ami miatt nem kedveltem, olyan irányításmániásnak tűnt nekem, nem szeretem az ilyen embereket. Az pedig, hogyha irritáló számomra a főszereplő már túl jót nem jelenthet. Ettől függetlenül mégis végig szurkoltam azért, hogy legyen egy szép happy end, és azért izgultam is a szereplőkért. Tudom, hogy legtöbben ha nem szeretik a szereplőket akkor leginkább a pokolba kívánják őket - vagy legalábbis nem szurkolnak nekik, de bennem szinte minden történetben ott van az, hogy szurkolok a boldog végzetért.

 A könyv nem nevezhető egy hatalmas irodalmi műnek. Sokan azért is nem kedvelik a hasonló könyveket mint ez, mert a nyelvezete túl egyszerű. Nekem ezzel nem szokott bajom lenni, hiszen ezek szórakoztató könyvek, nem várom el, hogy irodalmilag hatalmas érték legyen. Ettől függetlenül ennél a könyvnél nagyon szemet szúrt az, hogy mennyire egyszerűen van megírva. Nagyon hiányoltam a leírásokat. Sokan feleslegesnek találják, de én nagyon vizuális típus vagyok, zavar ha az író túl kevés dolgot ír le(igaz, hogy jól elképzelem magamnak ettől függetlenül a dolgokat). Miután elolvastam az Érdekházasságot egy klasszikusabb művet kezdtem el olvasni, akkor éreztem igazán, hogy mennyi különbség van a kettő között, sokkal szebben meg lehetett volna írni ezt a könyvet, vannak más romantikus történetek amik könnyed stílusban vannak megírva, de mégis különlegesebb nyelvezetűek és ez élvezhetőbbé teszi az egészet.
 Az írónő próbált humort is vinni a történetbe, de nekem az egész annyira erőltetettnek tűnt, nemhogy nem mosolyodtam el, inkább zavartak ezek a poénok.
 Erotikus tartalmakból szerintem tudta tartani a mennyiséget Jennifer Probst. Nem esett át a ló másik oldalára(ahogy E.L. James), de azért volt benne. Talán azt kicsit sokalltam, hogy a két szereplő gondolatában mennyi ilyen dolog járt, de ezzel mutatta a vonzódást az írónő, és még valósághű is lehet, hiszen két ember ha vonzódik egymáshoz tény, hogy azért elfantáziálgathatnak.

 Az csak egy plusz, hogy A szürke ötven árnyalata koppintásnak érzem. Gondolok itt például a két szereplőre: Adott a könyvmoly, pasizásban béna lány és az őrülten helyes, milliomos férfi akiben vannak problémák az elkötelezetséggel, az érzelmei kimutatásával. Ezen kívül a cselekményben is volt olyan dolog ami után teljesen biztos vagyok benne, hogy ez nem lehet véletlen.*

* Spoileres: Nicholasnak az apja mondta, hogy vigyázzon a nőkkel, mert bármire képesek pénzért, ugyanúgy ahogy Christian Grey apja is fél, hogy Anastasia csak a pénz miatt házasodik. Miután kiderül, hogy a terhesség, mindkét esetben a férfi dühös lesz és azzal vádolja a nőt, hogy direkt csinálta azért, hogy megszerezze a pénzét, de ugyebár mind a két történetben véletlenül esnek teherbe a lányok.